Mennek és megvédik az országukat, pedig itt tudnának maradni – mondják a magyar munkaerő-közvetítő vezetői

Több szálon is érintettek a Menton Jobs nevű munkaerő-közvetítő cég tulajdonosai a mostani orosz–ukrán háborúban. Egyelőre 30–40 menekültet szállásoltak el Mosonmagyaróváron, de a szomszédos humanitárius válság a cég életét is alapjaiban befolyásolja.

Öt évvel ezelőtt írtunk a Menton Jobs nevű cégről, ami akkor még leginkább a balatoni vendéglátóiparra specializálódott. „Bár Horváth Tamás és Stasztny Viktor Balatonfüreden töltik az egész nyarukat, tavaly csak egyetlenegyszer mentek le fürödni a tóra. Június-júliusban nem ritka, hogy heti 80 órát dolgoznak, és este 10-kor még embereket keresgélnek a Facebookon”, írtuk 2017-ben.

A mosonmagyaróvári Tamás és Viktor azóta is munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik, de az elmúlt években nyitottak az ipari és a mezőgazdasági vonal felé is – mint mondják, nagyjából 2019-re fogadták el, hogy szélmalomharcot vívnak, ha csak magyarokkal próbálják feltölteni az üres helyeket, azóta közvetítenek külföldi munkaerőt is Magyarországra.

Mára a 600–700 fős állomány többsége ukránokból áll, több mint 500 munkavállalójuk érkezik Ukrajnából, többségük (60-65 százalék) nő – érthető hát, hogy fenekestül felfordult a cég élete a háború kitörésének napján.

Február 24-én igyekeztek azonnal reagálni a válságra, első körben azt kellett megoldaniuk, hogy a lehető leggyorsabban tudjanak segíteni azokon a munkavállalóikon, akik visszatérnének Ukrajnába, hogy kimenekítsék a családjukat. Ez elsősorban a nőket érintette, a férfiaknak a besorozás lehetősége miatt azt javasolták, legfeljebb a határig menjenek.

Ők maguk a szálláskereséssel szálltak be a válságkezelésbe. „Nem vagyunk nagy cég, de az ukrán munkaerő segítségével lettünk tényezők a piacon – mondja Tamás. – Nagyon sokat köszönhetünk nekik, egyértelmű volt, hogy most semmiféle gazdasági szempontot nem fogunk figyelembe venni.” Még aznap buszt küldtek a határra, jelenleg 30–40 menekültet szállásolnak el Mosonmagyaróváron, elsősorban kisgyerekes családokat.

A munkát partnereik is segítik, volt olyan munkásszálló, ami jelezte feléjük, ne aggódjanak most a szálláshelyek kifizetésén, jelentős kedvezménnyel használhatják a szobákat továbbra is. Azt mesélik, volt olyan egyedülálló édesanya, aki a hétvégén érkezett, és egyből jelezte, hogy ha a gyerekfelügyelet megoldható, szeretne dolgozni. Viktorék természetesen nem kötelezik munkára a menekülteket, de elképzelhető, hogy lesz, aki hamarosan munkába áll majd, az ebből befolyó bevételt a cég további menekültek elszállásolására szánná.

Tamásék emellett a kinti partnereiknek is jelezték, hogy elmennek értük, de azt mondják, mind a magyarok, mind az ukránok többsége azt válaszolta, hogy marad Ukrajnában, és kész megvédeni az országot, ha kell. „Nem tudom, ez mennyire általánosítható jelenség – mondja Tamás. – Mindenesetre érdekes, hogy az erős magyarországi kapcsolatrendszerük ellenére sem merül fel bennük, hogy el kéne hagyniuk Ukrajnát.”

Mi várható itthon?

Magyarországon becslések szerint nagyjából 50-70 ezer ukrajnai munkavállaló dolgozott a háború előtt. Az Európai Unió csütörtökön elfogadta, hogy a menekült ukrajnaiak többek között munkavállalási engedélyt is kaphassanak – Viktorék szerint ez kihatással lesz arra is, hogy aki eddig itt dolgozott, vajon marad-e. „Szerintem nem kérdés, hogy nem” – jelenti ki határozottan Tamás.

Ami a cég működését illeti, épp a háború kitörése előtt egy nappal kapták meg a minősített foglalkoztatói minősítést, ami alapján újabb 9 országból (Montenegrói Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kazah Köztársaság, Mongólia, Vietnám, Fehéroroszország, utóbbi országból egy ideig most nem hoznak senkit) közvetíthetnek munkaerőt. Így a Menton Jobs működését valószínűleg csak megakasztja a háború, de Tamás és Viktor biztosak benne, hogy az ukrán férfiakra mostantól nem számíthat a magyar gazdaság: vagy azért, mert tőlünk nyugatabbra telepednek le a családjukkal együtt, vagy azért, mert a háború után hazatérnek Ukrajnába, hogy segítsék az ország újjáépítését. Ez egyben azt is jelenti, hogy várhatóan a jövőben megnövekszik majd a fejlődő országokból érkezők száma.

Viktornak másfajta kötődése is van Ukrajnához, a felesége ugyanis ukrán–magyar családból származik, a szülők és a testvérek most is a Tiszabecstől 18 kilométerre lévő Nagyszőlősön vannak. A környék egyelőre nyugodt, de rendkívül nagy számban érkeztek menekültek az ország keleti részéből, van, aki hotelben vett ki szobát néhány napra, de sokakat környékbeliek fogadtak be. Viktor úgy látja, az ide menekülők egyelőre biztonságban érzik magukat Kárpátalján, az üzletek és bizonyos munkahelyek is nyitva tartanak, de várhatóan napokon belül komoly áruhiány lép majd fel a kárpátaljai térségben.

A teljes cikket megtekintheti az alábbi linken:

https://forbes.hu/uzlet/nem-kerdes-hogy-nem-maradnak-itt-az-ukranok-ha-megnyilik-elottuk-europa/

További bejegyzések:

Épp a háború kitörése előtt 1 nappal kaptuk meg a minősített foglalkoztatói státuszt, ami alapján újabb 9 országból
Hegesztő, varró, újabban idős- vagy gyermekgondozó pozíciókba –, valamint az agráriumba is sokszor kell toborozni külföldről.
Nincs félnivalójuk a távol-keleti munkásoktól sem a vállalkozásoknak, sem a munkavállalóknak, ez személyes meggyőződésük is garantálja.